Zala Megye szakmai műhely – Becsehely

Zala Megye szakmai műhely – Becsehely

Cím: Ifjúsági közösségek fejlesztése
Esemény helyszíne: IKSZT Becsehely
Esemény időpontja: 2015. április 23.

Vendégek fogadása. Regisztráció. Az előadók bemutatása és nap programjának rövid ismertetése:

Kandikó Rita, a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület vezetője és számtalan ifjúsági program megvalósítója beszélt arról a kérdéskörről, hogy „Mi van azokkal, akik itthon maradtak?” Mindezt műhelymunka követte.

Gaál Katalin, a Pölöske Rozmaring Kézműves és Hagyományőrző Egyesület vezetője és ifjúsági klubvezető az Önszerveződés szerepe az ifjúsági klubok létrejöttében a kistelepüléseken címmel tartott előadást.

Pencz Violetta, a Becsehely Község Közművelődési és Kulturális Fejlődéséért Alapítvány elnöke az Ifjúségi közösségek létrehozásának lehetőségei a falvakban kérdéskörrel foglalkozott.

 

Kandikó Rita „Amit teszek csak egy csepp a tengerben, de e csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger.”Teréz Anya idézettel kezdte előadását.

 Bemutatta Nagyvázsony települést, ahol az egyesület tevékenykedik, majd röviden elmesélte a Fekete Sereg történetét kezdetektől-napjainkig. Kitért a Roma Nemzetiségi Önkormányzat szerepére, érzékeltetve a kultúrák közötti különbség fontosságát. A hátszél tanoda, olyan hely, amely 16 éve nyitva áll, ahová bárki bemehet, mindig kap néhány jó szót és egy csésze teát és egy karéj kenyeret. Itt kezdik megismerni a fiatalok, hogy milyen, amikor önzetlenül, önként segítünk. A tanoda és önkéntes műhely pedig az alábbiakat adja a fiataloknak: nem formális tanulás, szakmai gyakorlat, nyelvtudás, alternatív munka lehetőség, önmegismerés, világot látás.

A fiatalok nemzetközi tapasztalatainak kapcsán megtudhattuk, hogy, habár számos lehetőséget kapnak, nem mindig élünk az általuk összegyűjtött tapasztalatokkal. Ezért is fontos, a helyi önkéntes munkában a tapasztalatok beépítése, újabb lehetőségek felkínálása, újabb programok generálása, valamint a település népszerűsítése fiatalosan, fiatalokkal.

Amit az önkéntesektől tanulni lehet: Hallgassuk meg őket… Ők vajon mit is akarnak? Ne Mi mondjuk meg mi nekik a jó! Segítsük, céljaik elérésében nem biztos, hogy szavakkal, hanem tevékenységgel, közös munkával és fontos, hogy bízzunk bennük!

 

Gaál Katalin Önszerveződés szerepe az ifjúsági klubok létrejöttében a kistelepüléseken című előadásában összefoglalva az alábbiak hangzottak el:

Régen az ember tisztelettel fordult a természet és szülőföldje felé. Benne élt,  a természettel  együtt dolgozott és alkotott.  Kölcsönösen táplálták, formálták és óvták egymást. Az én korosztályom is ebben élt és nevelkedett. egy kis faluban,- 1000 fő alatti településen.  Mi még a közösségben éltünk, a „Nagybetűs közösségben” A napjainkat el sem tudtuk volna képzelni a barátnők, az osztálytársak nélkül. Nekünk természetes volt az, hogy iskola után együtt játsszunk, csatangoljunk. Ezt láttuk a szüleinktől, hogy összejártak kézimunkázni,iskolai rendezvényeken a falu életében aktívan részt vettek. A mi fiatalságunk úgy zajlott, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva. Emlegetjük is, hogy „bezzeg a mi időnkben. „

Én úgy látom, hogy a példa az, ami meghatározta a mi későbbi életünket -A  család, a kisebb közösség, az utca, az ott élő emberekkel, a falu, a pedagógusaink, akikre felnéztünk, akikre a mai napig is meleg szívvel gondolunk, a barátaink,akik mai is barátaink, az együtt töltött gyermekévek, az együtt megélt élmények.

Munkám során gyakran azt tapasztalom, hogy nem jó ha kimutatjuk az érzéseinket. A környezetünk nem tud mit kezdeni az öleléssel, azzal, hogy megdicsérem, hogy a szeretet irányába terelgetem. A gyermekek sem, a felnőttek  pedig ennél sokkal zárkózottabbak. Még az olyan településeken is, ahol mindenki ismer mindenkit. A megoldás a családi példa. Én olyan családban nőttem fel, ahol több generáció élt együtt, tanulni lehetett ebből a közösségi élményből.

Ma amikor a gyerekekkel együtt vagyok a foglalkozásokon(kézműves, játszóház) …ezekre az élményekre alapozok. Nyílván meghatározó a tanult dolog, annak idején a főiskolán tanultunk pedagógiát, minden szava szent volt, persze ma már csak a töredékére emlékszem, és bizton állíthatom, hogy elő nem veszem, mert nem ettől tudom jól csinálni amit csinálok. Sőt az sem biztos, hogy jól csinálom. Van aki sokkal jobban csinálja. Karizmatikusabb egyéniség. A dolgoknak nem a technikáját kell elsajátítani. Azt kell megtanulnunk, hogy mi az a közeg ami körülvesz minket? Ahol élünk, mit kapunk attól, mit kell átadnunk. Sajnos ezt nem tudjuk kamaszkorban 14-15 éves gyerekeknek átadni. Ha szerencsénk van, már elkapjuk a fonalat sokkal előbb. Egy életen át tanulunk. Akik ma 28-30 évesek, nekik is megmutattam a mézeskalács készítést, ők is festettek velem tojást.

Személyes tapasztalatom alapján arról tudnék beszámolni a munkám révén, hogy amennyiben felülről irányítottan próbálkozunk a kamaszkor környékén létrehozni csoportokat, (gondolok itt a 13-15 éves korosztályra) megvan a hátulütője annak, hogy megerőszakolva érzi magát a célcsoport. Nem feltétlenül egyezik a mi és az ővék. Ami mellette szól, hogy ez a korcsoport még képlékeny, alakítható a világképe, a gondolatrendszere. Tehát segítő szándékként veszi a megkeresést, sőt előfordul az is, hogy hálás érte. mivel szeretne valamit tenni, de tart attól, hogy kezdeményező legyen, tart a kudarctól.

A fent említett program keretén belül megkerestük a 13-15 éves fiatalokat a településen. Segítőim, középiskolás önkéntesek voltak. Velük közösen terveztük meg a találkozók tematikáját. Hat alkalommal találkoztunk, minden egyes együttlétünk alkalmával a gyerekek beszámoltak az addig eltelt történésekről, élethelyzeteikről. Inkább laza beszélgetés volt, mint irányított. Érdekes volt számunkra (szervezőknek) hogy milyen felcsigázva várták a fiatalok a találkozókat. Akik nem tudtak részt venni minden összejövetelen, megkeresték a többieket, beszélgettek az ott zajlott dolgokról. Nem a csodát vártuk, nem gondoltuk, hogy mi ezzel valami nagyot találtunk ki. Igazából megpróbálkoztunk egy végtelenül egyszerű dologgal: Teret adtunk nekik.  Hagytuk, hogy önállóan döntsenek (pl a programok kitalálása tekintetében. Mivel az ifjak nem egyformán érzik tájékozottnak magukat, ezért kellenek az ilyen kezdeményezések, ahol érzik a döntéseik súlyát, ahol érzik, hogy figyelnek rájuk, és véleményt nyilváníthatnak.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a fiatalok részvétele, aktivitása a közösségi programokban mégis alacsony, a szervezetek programjaikkal általában csak egy szűk kört érnek el. Ennek oka egyrészt a fiatalok passzivitására, másrészt a bevonás módszereinek, eszközeinek nem megfelelő alkalmazására vezethető vissza. Mivel az önkéntes munka nem eléggé elterjedt nálunk ezek az alapgondok talán erre is vezethetők vissza.

Az ifjúsági klub gyakran társul (vagy azonosul) az ifjúsági klubhelyiséggel, bár megjegyzendő, hogy saját klubhelyiség nélkül is működtethető ez a közösségi forma. Nálunk ez a Kézműves egyesület épületében zajlott.

 

Pencz Violetta előadása, az ifjúsági közösségek létrehozásának lehetőségeiről szólt. A közösségről, mely kifejezhet embercsoportot,  lokalitást,  közös alkotást, érzést, szándékot,képességet az  együttműködésre, gazdálkodási formát, azonos eszméket, célokat, azonos értékrendet, etnikai és kulturális értékekhez való tartozást,  nemzeti–állami–politikai együvé tartozást.

Fontos ismérvei: a „mi” tudat, a kooperáció képessége, a  nyílt és tiszta kommunikáció, a  közös értékrend,  egymás segítése,  felelősségvállalás egymásért,  közös és szabadon meghatározott   cselekvések, valamint, hogy a közösség csoportból fejlődik ki vagyis annak magasabb szintje.

Az ifjúsági közösségfejlesztés céljai: A fiatalok önbizalmának erősítése, cselekvési kedvük növelése, a közösség/település iránti felelősségérzet kialakítása, közösségeik önszerveződésének elősegítése és érdekeik nyilvános megjelenítése. Ennek révén a fiatalok képesek lesznek bekapcsolódni a település életébe, a helyi kérdések alakításába, amely valódi részvételhez vezet.

Hogy miért van szükség közösségfejlesztésre? Főleg a kistelepüléseken, falvakban?

 Mert a fiatalok a középiskola elkezdésével a városokba áramlanak, majd a szakmát tanulók, a felsőfokú tanulmányokat folytatók nagy része a jövőjét ott is képzeli el, vagy rosszabb esetben külföldre mennek dolgozni. Mindehhez hozzájárul,hogy a kisebb települések infrastruktúrája (munkahelyek, szolgáltatások, szórakozási lehetőségek) többnyire nem elégíti ki az ifjúság igényeit. Cél: növelni kell a falu népességmegtartó erejét.

A fejlődés nem a javakkal kezdődik, hanem az emberekkel, az emberek tanultságával, szervezettségével és fegyelmével. A kicsi, a hagyományokhoz, a tapasztalatokhoz kapcsolódó helyi és lehetőleg közösségi megoldásoknak van igazi megtartó ereje, amelyekben megjelenik az önszerveződés és az önsegítés, s amelyekhez szükséges a korábbi tudások továbbfejlesztése, a művelődés, a nyitott gondolkodás és a cselekvő életforma. Mindez alulról jövő kezdeményezések által.

A közösségfejlesztés során hét fázis figyelhető meg:

1.kapcsolatfelvétel, a résztvevők bevonása, cselekvő tényezők összegyűjtése;

2. a helyzet feltárása;

3. a közösség véleményének feltárása;

4. a feladatok megtervezése, cselekvési terv készítése

5. technikák elsajátítása, a közösségek megalakulása;

6. a közösség külső és belső kapcsolatainak aktivizálása, érdekérvényesítés;

7. a munka koordinálása, a folyamatok értékelése és a továbblépés tervezése.

 

Helyi közösségi lehetőségek:

Önkormányzat ( Közéleti klub)

 IKSZT

 Egyházközség

 Önkéntes tűzoltók

 Sportkör

 Hölgyklub

 Hegyközség

Egyik sem kimondottan csak a fiataloké, de bármelyikben van helyük.

Kapcsolódó cikk.

Letölthető előadások: Becsehely KZSSGFEJLESZTS-penczv , Becsehely feketes IKSZT_23.04.15_f , becsehely pp-galkatalin 

Becsehely, 2015. áprlilis 23.
Papp Ildikó
Nemzeti Művelődési Intézet
Zala Megyei Iroda