KÖNYV ÉS KÖZÖSSÉG - OLVSÁSFEJLESZTÉS AZ IKSZT-KBEN SZAKMAI MŰHELY ÓBÁNYÁN

KÖNYV ÉS KÖZÖSSÉG - OLVSÁSFEJLESZTÉS AZ IKSZT-KBEN SZAKMAI MŰHELY ÓBÁNYÁN

„A szellemből anyag, majd újra szellem: ímé a könyv a hétköznapi csoda. Elérhető lesz az elérhetetlen, ha fölveszed, s le nem teszed soha.„ Csorba Győző két mondatával sokszor találkoztam Pécsett, a nevét viselő Megyei Könyvtár régi épületének üvegablakába öntve, de 2015 május 27-én, Óbányán működés közben is láthattam a varázslatot.

Az óbányai volt a Nemzeti Művelődési Intézet Többcélú kulturális terek című Támop projektjének harmadik baranyai szakmai műhelye. Témája, az olvasásfejlesztés, az egyik legnépszerűbb szolgáltatásfejlesztési irány az Ikszt-s kollégák szerint, ezért kézenfekvő volt, a téma és helyszínválasztás is. A rendezvénynek otthont adó Olvasókör Egyesület 1923-ban alakult meg először. Óbányai családok felajánlásaiból önkéntes munkával építettek maguknak közösségi házat. Az Óbányai Német Olvasókör Egyesület 1997-ben, alakult újjá, az épületet 2012-ben az Ikszt pályázat segítségével mentették meg, s használják azóta is rendeltetésszerűen.

A regisztráció ideje alatt kellemes meglepetésként fogadott egy kis óbányai vendégasztal, amelyen kávé, tea, limonádé mellett, helyi sváb kifli és erdei gyümölcsös sütemény kínálta magát.

Kezdésként Dr. Hadicsay Sándor az Óbányai Német Olvasókör Egyesület frissen megválasztott elnöke köszöntötte a műhely résztvevőit, s mutatta be röviden az Egyesület munkáját és a települést. Lelkes bevezetőjéből megtudtuk, hogy ő is beköltöző, de a befogadó helyi közösségnek hála, mára már teljesen óbányainak érzi magát. Óbánya a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet szívében fekszik, s a magyar községek közül 1992-ben először kapott megőrzött arculatáért a Kós Károly-díjat. Jelenleg nagyjából százötvenen lakják, sokan dolgoznak külföldön, és sok családnak van nyaralója a faluban, de azért megvan még egy stabil közösség, aki tartja a hagyományokat.

A falu  ma is nyitott, szívesen és szorosan működik együtt a környező településekkel, Mecseknádasddal, Ófaluval, Hidassal, Lovászheténnyel, mindazokkal a településekkel, amelyekkel közös sváb, üvegműves, illetve fazekas hagyományokat ápolnak. A település német neve: Altglashütte, az üvegművességre utal, bányája sosem volt.
 
Dr, Hadicsay Sándor köszöntője végén átadta a szót Heim Péterné Mári néninek, a finom kiflik készítőjének, aki mint törzsökös mesélt a régi óbányáról. A mai, erdők közé bújt Óbánya régen sokkal szellősebb volt, a házak mögött több gyümölcsfa állt és nagyobb réteket kaszáltak. A hagyományos gazdálkodás visszaszorulásával, az erdő egyre nagyobb részt foglal újra és a vadak is gyakori vendégek a még meglévő kertekben. A faluban több fazekas család is dolgozott (Teimel, Keszler), e mellett téglagyár is működött; az élénk közösségi élet saját hagyományokat termelt ki, amelyek ma is elevenen élnek.

Mári néni szívmelengető emlékei után, Sibak Szabolcs IKSZT-vezető prezentációjában tovább folytatta a falu, a helyi közösség és az IKSZT bemutatását. Remek képeket láthattunk a falu saját ünnepeiről: ilyen a Tüzeskerék gurítás (Hutzelsonntag), ami egy tavaszköszöntő ünnep, ilyenkor egy szalmával befont égő kereket gurítanak a dombokon lefelé, amerre gurul ott lesz a jó termés. És ilyen a Kakasütés is, amikor, bekötött szemmel kell eltalálni egy nagy póznával egy földbe ásott kakas fejét. Ma már persze agyagból készült kakasfejet használnak, de a győztes még mindig megkapja az igazi kakast is, amivel belátása szerint cselekedhet. Általában még aznap elfogyasztják.


Három generáció színes Óbányája után szárazabb tények következtek. A baranyai kulturális koordinátor, Kovács Gábor, jelen sorok írója, ismertette az Intézet országos IKSZT-kutatásának előzetes eredményeit, amely alapján elmondható, hogy az IKSZT-hálózat hatalmas munkát végzett és színvonalas szolgáltatásokkal látja el a kistelepüléseket, de a spontán használat és közösségi aktivitás még nem igazán jellemző. A Nemzeti Művelődési Intézet, a közösségi művelődés kiváló személyiségeivel karöltve ezért szolgáltatásfejlesztési modelleket dolgozott ki az IKSZT-ben dolgozó szakemberek és önkéntesek számára.

Helyben az IKSZT-t ma is Olvasókörnek hívják, bár a könyvtári szolgáltatások ma már a munka kisebb hányadát adják. Szakmai napunk éppen ezért új megközelítést kínált, nem a klasszikus könyvtári szolgáltatások felől, kölcsönzés, információszolgáltatás, hanem az önismeret, önépítés felől közelítettük meg az olvasók igényeit, s az igények feltárását, ösztönzését.

Előadónk dr. Béres Judit a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrásfejlesztési Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézet adjunktusa, a Gutenberg-féle kultúraközvetítő módszertant pszichológiai oldalról is bemutatta. Az olvasást biblioterápiás csoportokban, az olvasmány élmények és élettörténetek elmesélésén, megbeszélésén keresztül szeretteti meg. Az információgazdag prezentáció külföldi kitekintésében láttuk, mennyire sokrétű lehet egy könyvtár tevékenysége, ezt a gazdagságot, hogyan lehet stratégiai szemléletmód szerint, a fő célok érdekében rendszerezni: az olvasóközönséget bővíteni, tudatosabban és igényesebben olvasóvá fejleszteni.

Ilyen fejlesztő módszertan a biblioterápia is, ami irodalmi alapanyagok segítségével hív elő saját élményeket, amelyeket aztán csoportmunkával dolgoznak fel a résztvevők. A módszer elsősorban önismeret- és személyiségfejlesztő hatású, nem kifejezetten mentális problémákkal küzdők számára ajánlott, hanem mindenkinek, aki többet akar érteni magából, másokból és a világból. Az ilyen csoportok általában valamilyen speciális élethelyzetre készítenek fel, vagy valamilyen problémakör feldolgozására alakulnak. Volt már babaváró csoport, ahol fiatal párok a szülői szerepekre készülhettek, volt középiskolások számára a serdülőkori problémákat körüljáró csoport, vannak kifejezetten női csoportok, van idősek számára csoport, ahol gazdag élettörténeteket megfogalmazását segíti elő néhány erős szövegrészlet, vagy vers, de indultak már csoportok börtönökben is. Egy-egy csoport élettartama nincs korlátozva, de legalább fél év és nagyjából kétheti rendszeresség ajánlott, hogy az időtartam már elég legyen a személyiségfejlődéshez, de az intenzitás se legyen túl erős. A csoportok hatására általában két találkozó között a résztvevők szívesebben és többet olvasnak, s főleg a csoportban megismert kortárs magyar szépirodalmat, hiszen jelenlegi életünkhöz, problémáinkhoz ez áll a legközelebb. Az IKSZT-k számára a biblioterápiás csoportok nemcsak az olvasásfejlesztés terén adhatnak segítséget, hanem a közösségfejlesztés, a helyismeret és az ifjúsággal és az idősekkel való törődésben is. A biblioterapeuta képzés jelenleg már ott tart, hogy folyamatos gyakorlati hely problémákkal küzd, ezért induló biblioterápiás csoportok vezetését gyakorlati időben vállalják lelkes fiatalok, akár vidéken is.

Szintén avantgárd módszer az élő könyvtár, ahol valós személyeket lehet kölcsönözni, akik egy-egy jellemző tulajdonságukkal vannak megcímkézve, így sztereotípiák alapján lehet válogatni köztük, amelyek mögött egy félórás beszélgetés után feltűnik a valódi személyiség, s ezzel az előítélet többnyire fel is számolja önmagát. Általában élő könyv lehet bármilyen kisebbség tagja: cigány, zsidó, muszlim, meleg, fogyatékkal élő, felépülőben lévő szenvedélybeteg. De a közegtől is függ, ki mit tart érdekesnek, vagy kit és mit nem ismer. Van középiskola, ahol tanár volt élő könyv, mert különben a diákoknak nemigen volt alkalmuk valódi kérdéseket feltenni egy tanári szerepben működő embernek. Az élő könyvtár tehát éppúgy sorsok, világnézetek gyűjteménye, mint ami az írott anyagot gyűjti, ugyanazt az élményt nyújtja, közösségi élménnyel együtt, ezért remek módszer a közösségi művelődés színesítésére, bár elsősorban nagyobb rendezvényeken, fesztiválokon alkalmazható.

Az ebédszünet után pihenésképpen átvonultunk a szomszéd épületben berendezett Óbányai helytörténeti gyűjteménybe, szó szerint a közepébe, mert olyan mennyiségű anyagot gyűjtöttek össze, hogy a színpad, a polcok, a falak és az ablakpárkányok is tele vannak emlékekkel. Ismét Mári néni vezetett körbe az óbányai fazekasság és üvegművesség, valamint a falusi élet Óbányáról összegyűjtött tárgyi emlékei között. Sibak Szabolcs IKSZT-vezető is megmutatta azokat az üvegkorsó darabakot, amelyeket az Olvasókör udvarán szedtek össze a helyi fiatalok, a legszebbekről és a legnagyobbakról mindenki úgy emlékszik, hogy ő találta, személyesen.
A délután folyamán visszatértünk a műhelymunkához, a résztvevők kérdései mentén haladtunk, s a meseterápiától, a családi olvasásigsok minden szóba került. A fiatalok esetében az igények felkeltése és az ízlésfejlesztés viszonya, a gyermekek esetében a szülők példája, hiszen nagyon nehéz a pedagógus, vagy szakember a dolga, ha olyan gyerekkel foglakozik, akinek családjában nem jellemző az olvasás.

A jó hangulatú beszélgetés végén az ajándék könyvjelzők mellé számos gyakorlati tanácsot, internetes adatbázist kaptunk, amelyek mentén olvasásfejlesztési stratégiát alakíthat ki saját közösségében minden résztvevő. Búcsúzóul meghívtak egy kis óbányai sétára, elmentünk a pisztrángos tavakig, ahol akkora sikerrel nevelik tavaly óta újra a pisztrángokat, hogy idén körbe kellett keríteni. A helyi legenda szerint egy irigységből felbérelt vidra ritkítja az állományt, a valódi ok ennél valószínűleg prózaibb, mindenesetre a közmunka program segítségével újraindított pisztrángtenyésztés sikeresnek tűnik.

A visszaúton meglátogattuk az óbányai fazekasok egyenes leszármazottját Teimel Cintiát, aki műhelyében egy rögtönzött fazekas bemutatót tartott, ámulva nézhettük, ahogy a szellemből anyag, s az anyagból szellem válik, a tehetség, az ízlés és a szorgalom hatására.

Letölthető előadások: bnya IKSZT Sibak Szabolcs , ikszt_obanya_szakmai_nap dr Bres Judit

Kapcsolódó cikk

Kovács Gábor